TAVERNA FLÓRIÁN
krónikája
Sokan nem tudják, hogy éttermünk - amelynek túlnyomó része a föld alatt
helyezkedik el,- miért kapta a Flórián "családnevet". Nos, a teret, ahol
éttermünk található, egy 1810-ben készült, mindmáig ismeretlen szobrász
munkája díszíti. Az ismeretlen mester a tűz védőszentjeként ismert
Szent Flóriánt homokkőből mintázta meg, később maga a terecske is
ezt a nevet kapta. A város polgárai Kőszeg egyik legszebb műemlékének
tartják a szobrot és a korábbi években előtte rótták le hálájukat,
amiért megóvta ezt a történelmi helyet a pusztító tűzvészektől.
A város gazdag történetéről szerencsére szép számban maradtak fenn
iratok, térképek, festmények, rajzok. Íme, egy 1605-ből származó
várostérkép, amely Kőszeget - melynek már akkoriban a német
nyelvterületen forgandó neve a mai elnevezéshez hasonlóan Güns volt -
erődítményként szerepelteti, melyet a Gyöngyös patak vize által táplált
várárok vett körül.
Az 1700-as évek elején víztelenítették a várárkot és részben beépítették a
külső városfal mentén. Ennek a háznak a területéről elhordták a köveket,
hogy közvetlenül mellette egy borospince alapját építsék meg. A többi
falat kicsi, kézzel és lábbal megformázott klinkertéglából húzták fel, majd
azok felé négy gondosan megformázott figyelemre méltó boltívet emeltek.
A vályogpadlót két egymástól különböző magasságban rakták le, aminek
okát még nem tisztázták egyértelműen. Azt feltételezik a történészek,
hogy ezáltal a boroshordók áttöltését kívánták megkönnyíteni.
Effajta magasságbeli különbséget állítólag még sehol nem találtak
borospincékben. Meglehet, hogy az építkezés során alkalmazkodtak
az akkori terepviszonyokhoz.
Ez a helyi múzeumban fellelhető, az 1808-as évből származó
dokumentum az épület akkori méretét mutatja.
(Az épület a kép felső részén lévő Zwinger-torony szomszédságában áll.)
A 19. század elején az épületet lakhatóvá alakították.
Ekkor egy, még mindig meglévő és ma ismét konyhaként használt
"füstös" konyhát építettek hozzá középen a Zwinger irányában.
A konyha alá egy további boltozatot és árkádokat emeltek.
Ez a hozzáépítés 1839-ből származó dokumentáción már látszik.
Ezt követően a füstös konyha mellé még lépcsőházas télikertet,
egy további boltozatos pincét és egy lakóhelyiséget,
a mai galériahelyiséget, építettek.
Ebből az időből származik az a történet,
miszerint egy báró Rothschild átalakítatta szeretője számára
ezt a romantikus környezetben lévő ingatlant.
A második világháború előtt egy Európa szerte fellépő
koncertzongorista és zongoraórákat adó felesége lakott itt.
Az információ egy budapesti hölgytől származik,
aki akkoriban itt tanult zongorázni.
A második világháború óta az épületet nem használták rendeltetésszerűen.
Azt az új lakosok parasztházként használták. A padláson gabonát
tároltak, a pincehelyiségeket pedig lóistállóként, disznó- és tyúkólként,
valamint fa- és széntárolóként hasznosították.
A ház olyan építészeti értékei maradtak rejtve, mint pl. a fantasztikus
boltozatok és árkádok, amelyek részben a befalazás, a bedeszkázás és a
keresztül-kasul hozzátoldott falak miatt alig voltak észrevehetőek.
Az eredeti városfalat és az akkori idő okos építőmesterei által
a várárokba beépített ciszternát betemették.
Ebből az időből származik az a hat mumifikálódott macska,
amelyekre a vályogtalajban bukkantunk rá
és nyilvánvalóan nagy kínok között lelték halálukat.
A házacskát a Zwinger - a 14. századból eredő elővár, - az 1810-ből
származó Szent Flórián szobor és az 1894-ben épített Jézus Szíve
templom veszi körül. Bár első látásra szerénynek hat, de ha azt az
ember közelebbről szemügyre veszi, akkor igazán nagy hatást gyakorol rá;
a biztonság, a védettség és a nyugalom érzése tölti el. Ezt a helyet sokszor
erőt kisugárzónak érzik. Mivel a második világháborút követő időszakban
a ház jelentéktelennek tűnt (a homokkőfoglalatokat két hozzátoldott
ablakkal lefedték és részben széttörték), ezért nem fordítottak rá figyelmet
és nem helyezték műemlékvédelem alá.
Az 1997 - és 2000 között történő teljes renoválásra ugyanakkor az
Országos Műemlék-felügyelőségi Hivatallal egyeztetve került sor.
A romeltakarítási munkálatok csaknem félévet vettek igénybe, hisz
gondosan mérlegeltük, hogy melyek azok az eredeti arányok és anyagok,
melyek előnyösek ill. újrahasznosíthatóak lennének a jövőben.
A munka során 130 konténer - azaz körülbelül 650 köbméter
törmeléket, hulladékot és bontási anyagot kellett elhordani, mielőtt
hozzákezdhettünk a tényleges renováláshoz. Mivel a kivitelezési munkálatokat
túlnyomórészt önállóan szerveztük, így pirkadattól
napnyugtáig megtapasztalhattuk a helyiségeket
és a belső udvart az év minden évszakában.
Eképpen sajátítottuk el, hogy miként kell ezzel a házzal együtt élni,
ahhoz alkalmazkodni és hogyan helyezhetünk el néhány belsőépítészeti
berendezési tárgyat, például a kandallót.
Ma így néz ki az épület a tér irányából:
Az épületet nem volt elég felújítani, be is kellett rendezni. A szükség
köztudottan találékonnyá teszi az embert. Amennyiben nem találtunk
megfelelő tárgyakra a kereskedésben, úgy azokra sok esetben
a helyi ócskavastelepen bukkantunk rá.
Megmentettünk például varrógéptalapzatokat,
amelyek most stabil asztallábazatként funkcionálnak.
A megrongálódott öntöttvas vízcsapokat régi fűtőspirálokkal kombinálva
lámpákká alakítottunk át, melyek ma szinte észrevehetetlenül illeszkednek
be a boltozatok íveibe. A megmunkált homokköveket a romeltakarítási
munkálatok során fedeztük fel a kertben. Sokuk szét volt zúzva.
Az épen maradtakat felhasználtuk az építményben és a kertben.
Kőszeget ma Magyarország legjobb állapotban fennmaradt kisvárosának
és ennek köszönhetően Európa egy "ékszerdobozának" tartják, s talán nem
szerénytelenség, ha úgy fogalmazunk, ebben az ékszerdobozban ott lapul,
s drágakőként emlegethető a Taverna Florián is.
Ha már járt itt, megszerette ezt a várost, ezt az éttermet, reméljük, hírét
elviszi a világba. S ha még nem ismeri Kőszeget és nem fogyasztott
el egy jó ebédet, vagy vacsorát nálunk, reméljük,
mihamarabb vendégként üdvözölhetjük házunkban.
Sybille Stewart